Zuhanás
Olyan váratlanul, hirtelen jött, hogy nem tudtam megkapaszkodni se. A kegyetlenség ott kapott el, ahol a legsérülékenyebb voltam. A mellkasomban még mindig üresen tátongó hiánylukamat ragadta meg és húzott, vonszolt magával. Cafatokra tépte közben a remény virágait, szétszórta őket a porba, ott sorvadtak el mind. Én pedig lebénulva a fájdalomtól nem tudtam egyet sem megmenteni […]
Önfeledten
Gyerekkoromban boldog voltam. Önfeledten, maszatosan, sebekkel tarkítva, száraz kiflit rágcsálva. Fel sem tűnt, észre sem vettem, nem akartam az lenni, mégis az voltam. Nem rágódtam a dolgokon, nem analizáltam magam, a szüleim, a barátaim, az életem. Nem akartam megfelelni senkinek, még magamnak sem. Csak léteztem, beleszőttem magam az univerzum szövetébe, spontán mintáztam meg a mindennapokat. […]
A szív felemelkedése
Olyan jó lenne, ha kivehetném a szívemet a mellkasomból. Benne maradhatna az összes érzés, fájdalom és öröm. Egy fehér gyolcsba csomagolnám előbb, meg kell védeni, hogy nehogy sérülések érjék. Mielőtt teljesen beburkolnám, gyógyírrel előbb be is kenegetném, hogy azok a sebek, amik most rajta vannak, azok is begyógyuljanak. A tiszta fehér szövet majd megvédi és […]
Helyemen vagyok
Ha azt szeretném érezni, hogy jó helyen vagyok, akkor elkezdek csinálni valamit, amiről azt gondolom létrehoz valamit. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég ha hazahozom a piacról a gondosan kiválogatott árukat. Letörlöm a párkányt, a tálat odateszem rá, az árnyékba, hogy ne barnuljon túl gyorsan a barack, feszes maradjon, mint a fiatal lányok bőre. Szépen […]
Tánc és az Istenek
Táncolnak az ujjaik, a fejük és testük minden porcikája, még a szemük is. Jó és rossz harcáról szólnak, egyetlen szó nélkül, csak a testük és annak minden része mozog, mégis értjük. Figyelem, ahogyan az ujjperceiket mozdítják, finoman hangolva a távolságot, a mozdulat sebességét. Nem egyformán mozognak az ujjaik. Miközben a hüvelykujj már harcra kész gyorsabb […]
Létezés
Próbáljuk elképzelni a végtelenséget, amikor nem kezdődik valami valahol és valamikor és nem is végződik semmikor és sehol. Nem könnyű, hiszen emberi létezésünkben mindennek van kezdete és vége. Elkezdünk egy napot, egy iskolát, írni egy cikket és aztán befejezzük. A napot, az iskolát, a cikket. Kisebb vagy nagyobb történések, de van kezdetük és végük. A […]
Léggömb
Könnyed lebegés, a földről felemelő érzés. Kívül színes, belül tágas, levegős. Nem érint az utca pora, eldobott szemét mocska. Fentről szemlélem a nyüzsgést, nagy léptekkel menést, óvatos botorkálást, táncos léptekkel haladást. Elszakadok, szárnyalok, talán visszajönni sem akarok. Madarak repülnek el mellettem, kicselezem a csőrüket, nehogy kipukkasszanak. Aztán felhők vesznek körül, eljátszom, hogy egy vagyok közülük, […]
Donna Vento
Álmodtam tegnap éjjel. Ott volt velem. Olyan volt a csókja, mint az olvadó vaj és az ölelése is olyan puha volt, mintha egy meleg takaró venne körbe vagy egy habos felhő emelne magasra. Alig értettem, amit suttog, úgy hangzott, mint a nevem, csak egészen picire összehajtogatva. Messziről hajolt le hozzám, félig beleolvadva az ablaküvegen átragyogó […]
Az élet fonala
Hogy van az, hogy egy-egy szép, boldog, tartalmas pillanat, perc, óra elég értelmet tud adni az életemnek és elég erőt a lelkemnek? Mint egy akkumulátorból feltöltődöm és teszem a dolgom, szívből, lélekből. Ezekkel a röpke örömfoszlányokkal befoltozom a jelent, amikor a múlt bánata újra és újra kiszakítja életem szövetét. Néha egy nagy gubanc kerül rá, […]
Illúzió
Ő, aki olyan kitartó volt, sokáig kereste a tökéleteset. Webshopok százaiban kutatott. Meglátogatta az összes boltot, amit az ismerősök ajánlottak. Ha külföldre utazott, ott is bekukkantott minden üzletbe, ahol kapható volt. A legígéretesebbeket meg is vette azonnal. Több száz illúziót vásárolt az évek alatt. Voltak, amik törékenyek voltak és a szeme láttára pattantak szilánkokra. Voltak, […]
Egyensúly
Életed peremére szorulva billegek egy deszkán, kitartóan egyensúlyozva a szakadék, a mélységben rohanó mindennapok felett. Keresem a fogódzkodókat, hogy egyik pallóról a másikra léphessek és hozzád közelebb érhessek. Van, amikor a deszkák helyett lengőhíd fogad, eső- és könnyáztatta sodronyát markolva, imbolyogva, de bátran akár át is szaladhatok rajta, a túloldalra bízva a megkönnyebbülést. Van, amikor […]
Est
Mintha szárnya nőtt volna, úgy repült el a nap. Csak az esti derengést hagyta hátra, csipkét rajzolva a teraszajtóra. Kigyulladtak a színes kis lampionok, miután egész nap magukba szívták a napfényt és eltárolták éjszakára a napelembe. Mindennek kicsit tompább lett a színe, a virágok is belesápadtak lassan az éjszakába. Eltűntek az árnyékok is, csak az […]
Cinizmus
Mindig mondtad, hogy itt lakik valahol, hogy kerüljem el messzire, ha nem akarom, hogy elemésszen. Bevallom, nem hittem neked és nem is figyeltem. S most megtörtént, tegnapelőtt találkoztam vele. Cinizmus, így mutatkozott be. Nem volt teljesen igazad, nem a környéken él és nem is túl fiatal. Évszázadok, sőt évezredek óta itt él közöttünk. Mindenhol ott […]
Mélység
Egyik kőről a másikra lépked. Könnyedén táncol a vizek felett, az állandóan mozgásban lévő hullámzó tengeren. Nem is néz le, lehunyt szemmel, befelé figyel. Hallgat a megérzéseire, lelkéből jövő szavak rezdülésére. Ő maga a költészet, a megtestesült képzelet. Ő a Kelyhek Királynője, a Költészet Angyala, a Múzsa vagy Szaraszvati maga. Úgy tűnhet csak találomra lépked […]
Pattanásig
Szemtől szembe állunk, a levegőben lóg a súlyos csönd. Bennünk pengeéles ki nem mondott jégcsap szavak gyülekeznek, hézagmentesen töltik fel soraikat. Lelkünkben megfeszült a húr, s mint felajzott íj vár a harcra. A dráma növekedni kezd, az égig szeretne érni, a felhőket veszi célba. Körülöttünk különös láthatatlan szikrák pattognak az egyre fokozódó feszültségtől, fagyos tekintetünk […]
Múlt és jelen
Kicsi lila pöttyök a fűben, szél simogatja, nap melegíti őket. Bátran ütötték át a még kemény hideg földet és mégis szerényen bújnak meg a bokrok alatt. Tele lesz napok alatt a kert velük. Alig várom, hogy lássam az egymásba kapaszkodó lila, kék, fehér kis csokrocskákat és érezzem az illatukat. Az ibolya illata visszarepít a vasárnap […]
Biztonságos hely
A világ körbevesz, megtart, mindenkit és mindent. Soha nem tudunk kilépni innen, akár élünk, akár halunk mi magunk is a világ része vagyunk. Életünk belefonódik a szövetébe, teszi mindenki a dolgát és mozgatjuk saját univerzumunkat. A világ apró szemcséiként összefonódunk vagy ütközünk, mint a kvantumok, egészet képezünk a részekből vagy szétválunk, darabokra esünk. Anyagot cserélünk, […]
Felejtés
Mennyit küzdünk, hogy ne jusson eszünkbe, nemhogy direkt, de véletlenül se. Ne legyen ott minden napunkban, éberen vagy álmunkban. Sok-sok elvesztegetett idő és erő a harcra. Eltenni a fényképeket, nem nézni az üzeneteket. Elajándékozni a könyveket, törölni a zenéket, amiket szeretett. A filmeket is kiszelektálni, fölösleges újra és újra sírva fakadni ugyanazoknál a jeleneteknél. Lépésről […]
Tánc
Suhanó szoknyák, libbenő szalagok, kristálycsillárok fényét visszaragyogó drágakövek követik egy valcer édes dallamát. Nézem a bált, nézem a nőket, csodás ruháikban, a férfiakat egyenes derékkal, tartják egymást, átkarolva, suhannak a padlón.A tánc, a tánc. Csak szépen lassan forgunk egymás körül, mindig egy picit közelebb. A szemünkkel tartjuk egymást. Lassú tánc, lassú tánc… S ha valami […]
Halványulás
Senkinek sem tetszik, ahogy a dolgok alakulnak velem, ezért javasolták a terápiát. Bár én nem találom olyan súlyosnak a helyzetet. Csak az történik, aminek történnie kell. Eredetileg nekem is voltak ambícióim sikerrel, szenvedéllyel kapcsolatban, mint mindenki másnak. Mostanra már annak is örülnék, ha nem veszíteném el a körvonalaimat. Állok a szupermarket előtt, megint egy kicsit […]
Találkozás Magánnyal
Látom hoztál kardot, kettőt is – nevet rám gúnyosan – Harcolni akarsz? Miért?Egy cigarettát sodort lassan, aztán rágyújtott egy gyertya tüzénél. Én csak álltam az ódon faajtóban, hallottam a szút percegni, akkora volt a csend.Szeretem, amiket az emberek kitalálnak – folytatta, mélyen leszívva a füstöt – például ez a dohány, a nyelvemen az aroma, aztán […]
Post nubile phoebus
Vajúdott még a vihar, kisebb-nagyobb villámokat szórva. Hol itt, hol ott villantak bele a reggel csendjébe. Egyik vakítóan lángolt a lassan teljesen elfeketedő ég előtt, másik csak finom narancsos tekergéssel jelezte jöttét a hatalmas fenyők mögött. Aztán egy pillanatra minden elcsendesedett, mintha megállt volna az idő, s a levegő nem hullámozta tovább a hangokat, majd […]
Fogadalom
Ha Újév, akkor fogadalom. Nem fogadom meg, hogy mit nem fogok tenni ebben az évben, s azt sem mit fogok tenni. Nincs akkora ereje ennek a napnak, nem hordozza az év háromszázhatvanöt napjának magvát, nem sarjadhat ebből az erőm. Bár nagyon nagy a kísértés, hogy megtervezzek előre mindent január másodikától, szilveszterig. Kicizelláljak minden napot. Ez […]
Angyalok és démonok
Most nem éjfélkor, hanem két órával előtte. Hallgatom a templom csendjét, a padban ülök, csukott szemmel a gyertyák fényét keresem belül. Nem a pislákolást, hanem a lobogást. Ha kinyitom a szemem csak egy-két valódi láng táncol előttem, a templomot ma már pár kapcsolóval fel lehet fényesíteni. A gyertya csak forma, izzók ülnek rajta, led-sorok és […]
Álom
Vele álmodtam. A kitudjaholvan valóságban theta hullámokon utaztunk együtt. Kértem és elhozta nekem Sandman, az álmok ember alakú Istene. Puha, aranyló álomport fújt rám, tele lett vele a szemem és a szám. Tüsszögtem kicsit, de a szemem lassan lecsukódott és már merültem is egy másik dimenzióba, egy másik valóságba. Agyam a dimenziókaput nyitogató szerkezet, amelyet […]
Csönd
A csöndnek is van színe. Napsugár sárgája olvad aranylón barnába, mint a folyékony méz. Mert hallgatni arany. Mégis azt mondják, nehéz dolog nem beszélni, a csönd súlya nyomja a mellkasunkat. Nagy próbatétel csak ülni egymás mellett és nem szólni. Nietzsche mondta, hogy az emberi evolúció akkor kapott gellert, amikor a homo sapiens megtanulta a beszédet. […]
Pillangó
Ülök a kicsit nedves padon és nézem a pillangót. Nem terveztem leülni, menni kellene, rohanni tovább, odaérni a Sparba zárás előtt. De miközben gyömöszöltem be a laptoptáskámba a Szondi-tesztet, Dixit kártyát, félig rágott zsömlém, kinyomtatott cikkeket, elemzendő rajzokat, a kezemre szállt ez a pillangó. Esőre állt az idő, egy félórával ezelőtt még esett, ahogyan kinéztem […]
Köd
Az orrom hegyéig sem látok reggel. Eltűnt a hegy, a templom tornya, megsemmisült a világ. Csak a vastag ködpaplan mindenhol. Kísértetkastélyban bolyongok, arcok, alakok bukkannak elő hirtelen s visszaolvadnak a ködbe újra. Egyetlen pillanatra kiszínesednek, amikor a közelembe érnek, de aztán újra beleszürkülnek a homályba. Futok tovább bele a semmibe, az ismeretlenbe. Az is eltűnt, […]
Vízenjárók
Átcsapnak fejem fölött a hullámok. Nincs több idő, ennyi van, a nap huszonnégy órája. Fordul a Földgolyó és vele együtt én is álomból ébredésbe, éjszakából a nappalokba. Érzem a mókuskerék forgását a lábam alatt, zavar a kattogása, valahol meglazulhatott egy csavar. De taposni kell tovább, nem állhat meg. Néha eszembe jut, hogy kiugorhatnék, egészen Baliig […]
Írni vagy olvasni
Írjak vagy olvassak? Befogadni vagy létrehozni? Ez mostanában a legnagyobb dilemmám. Az olvasás egyszerűbb, kényelmesebb. Beleandalodom egy romantikus sztoriba, távoli helyekre utazhatok el vele, s egy csomó új dologról olvashatok. Igen ám, de nekem olvasási midlájf krízisem van. Észrevettem, hogy öregszem. Már nem tudok olyan könnyen kapcsolatba lépni egy könyvvel és nem is tudom olyan […]
A lélek szabadsága
Mondd mit tennél, ha bármi lehetnél? Repülnél szabadon vagy lógnál kábán láncokon? Katicabogarat, pillangót kergetnél vagy inkább préda lennél, befogott, preparált rovar egy fehér lapra tűzve? Táncolnál az esőben, forognál szédülten vagy kucorognál az eresz alatt a villámoktól rémülten? Hallgatnád az őszi erdőben a szelet, ahogyan a fák ágain fütyül, madarakkal kontrázva, fergeteges tapsra […]
Felolvasó
Ül a lábamnál, most éppen így esik jól neki, a fotelnek támasztott háttal, szemét lecsukva és hallgatja, ahogyan olvasok. Csak ketten, együtt, ebben a közösen összehurkolt, a világról leválasztott térben. Leválasztottuk magunkat a jelenről, ő a fülével, én a szememmel és a számmal. Mindketten ugyanabban a történetben vagyunk, valahol távol, valahol máshol, távol a valóságtól. […]
Borsószem királykisasszony
Alig aludtam az éjjel, törte valami a húsz derékalj és húsz vastag pehelydunna felett is gerinctájon valahol a lelkem. Borsószem Királykisasszonyként ébredni a valóságra nem vidám dolog. Szemhunyásnyit nem remélni, egy árva morzsát nem álmodni. S nappal sem jobb, ha ébren vagyok, akkor is megköveznek hozzám dobált szavak, kerékbe törnek a kritikák, a stressz kardja […]
Reményhez
Futok át a hídon a hajnali borzongásban. Kergetem az illúzióimat, miközben éppen felkel a nap a pesti oldalon. Rám ragyog a földiekkel játszó égi tünemény, aranyport szórva a vízre és a hegyre. Istenségnek látszik így a csalfa, vak remény. Én kerestem magamnak és mint védangyalomnak bókolok untalan. Mivé is lennék nélkületek, bájoló lágy trillák? Tarka képzetek, […]
Szélmalomharc
Milyen lehet két karral négy kar ellen harcolni, dárdával szélmalomra támadni. Küzdeni a lapátokkal, felemelve az égbe, majd lefelé fordulva a földre dobva újra és újra. A szélmalmot óriásnak látva és inkább forogni végtelen, mint a harcot feladva. Nekünk feketeöves szélmalomharcosoknak példaképünk, a Búsképú lovag, kinek testét páncél védi, de szíve átragyog rajta. Igazi lovag […]
Készülünk a télre
Kinn ömlik az eső, mossa be a nyarat a földbe. Jól teszi, mert az új nyárnak ebből kell majd kikelnie. S addig pihenhet az őszi avar és a hó vastag dunyhája alatt. Én meg kifényesíteném a bakancsom, mert kicsit elhalványodott a gardób mélyén, most meg ő lesz a legjobb barát, aki átvisz majd a tócsákon […]
Szertartásaink
Szereted. Szeretem. Vettem otthonra kapszulást, kotyogóst és még egy Francis Francis-t is. A kotyogóst sajnos leégetem félévente. Darálok, bekészítek, felteszem, aztán elfelejtem. Biztos, ami biztos legyen otthon három kávéfőző. Kávéval indul a nap. Kell az illat, az íz a futás előtt. Rituálé, szertartás. Hétköznapi varázslás. Mert akárhogy nem lehet. Ha kávészertartás van, akkor adjuk meg […]
Emlékezés
Ülök a szellőhűvös teraszon egy novellát írok és ahogy szaporodnak a sorok, megidéződnek a gyerekkori nyarak, a hajdanvolt-mamárseholsincs kezek puha érintése, a készülő rétes illata, a kedves hang, ahogyan már sosem fog elhangzani a nevem ebben az életben. Emlékek bújnak elő és körbe fognak, elandalítanak. Mindannyian dédelgetünk megismételhetetlen perceket. Őrzünk valahol a lelkünkben egy ízt, […]
Beszélj!
Ott ül velem szemben és egyetlen szót sem szól. Arra kér beszéljek hozzá. Szépen formált szavakat, mondatokat kér. Csak lehunyt szemmel hallgatni szeretne, mondja, hogy elringassam és nyugalomra leljen benn. Amikor én beszélek hozzá, elhallgatnak az őbenne lévő szavak, amelyek bántják és szétmállasztják a lelkét belül. Sosem mondja ki őket, de a ki nem mondott […]
A rumináció ártalmai
„Élet és halál között létezik egy könyvtár. Ebben a könyvtárban pedig végtelen mennyiségű kötet sorakozik. Mindegyik egy-egy lehetőség arra, hogy kipróbáld, hogyan élhetted volna másképp az életedet. Hogy megtudhasd, mi lenne más, ha másként döntesz… Vajon másképp tennél-e bármit, ha lehetőséged adódna arra, hogy visszavond rossz döntéseidet?” – Matt Haig – Időutazás igenis létezik. […]
Mi is az a biblioterápia?
„A megfelelő történet a megfelelő időben olyan, mint a nyíl, mely szíven üt. Képes megtalálni és megragadni az olvasóban (vagy a hallgatóban) rejtőző dolgokat, a titkos sérelmet, vagy dühöt, vagy a várakozó, fájdalmasan felszínre kívánkozó szükségletet.” – mondta Bruce Colville, a biblioterápiával foglalkozó egyik írásában. Mi is az a biblioterápia? Az első félreértés az szokott […]
Ghosting
A misztikus romantikus filmek alfája és omegája az 1990-ben bemutatott Ghost. Annak idején dobogó szívvel néztük Patrick Swayze-t, akinél jóképűbb szellemet el sem tudtunk képzelni. Ha csak meghallottuk az Unchained Melody-t már gördültek ki a könnycseppek. Csodálatos. A ghost romantika azonban mostanra gyalázatos véget ért. Ha napjainkban azt mondjuk valakire, hogy ghost, legyen az férfi […]
Az extrovertált ember
Érdekes jelenség, hogy bár napjaink világa inkább az extrovertáltaknak van kitalálva, mégis nagyságrendekkel több cikk szól az introvertáltakról. Még érdekesebb, hogy vannak nyilvánvalóan inkább extrovertált emberek, akik azt bizonygatják, hogy ők valójában introvertáltak. Mintha trendi lenne intrónak lenni. Először is azt kell leszögeznünk, hogy az extroverzió és introverzió nem kategória, hanem egy skála két pólusa. […]
Introvertált vagyok
Merész dolog egy gyönyörű napfényes nyári napon az introverzióról írni, de az elmúlt napok történései megerősítettek abban, hogy nem halogathatom tovább. Fontos, hogy tisztába tegyük mit is jelent introvertáltnak lenni. Először is azt kell leszögeznünk hogy az extroverzió és introverzió nem kategória, hanem egy skála két pólusa. Minden ember rendelkezik ezen a skálán belül egy […]
Jó az álmodozás…
“Ábrándozás az élet megrontója mely kancsalul festett egekbe néz.” (Vörösmarty Mihály) Minden tiszteletem Vörösmarty Mihálynak, de vitatkoznék. Ti szoktatok álmodozni, ábrándozni? Igen? Nagyon helyes. Nem? Tessék elkezdeni és rászokni. Sokféleképpen álmodozhatunk, ábrándozhatunk. Vannak felületesebb „gondolatbolyongások”, vannak komplexebb fantáziamegjelenítések, vannak a „vágymodellezések” és vannak kifejezetten terápiás relaxációs imaginációs gyakorlatok és még sok-sok más mód. Ezek a […]
Boldogságpraktikák
Igaz, hogy a boldogságra való hajlamunk ugyan nagy részben genetikailag meghatározott és a nevelés is jelentős szerepet játszik benne, de azért marad terünk arra is, hogy valamit kifőzzünk a psziché boszorkánykonyhájában arra, hogy hogyan lehetünk boldogabbak. Valójában praktikák nélkül is lehetnénk, de barátnőm férje szokta mondani a barátnőmnek: “Drágám, ha Neked nincs problémád, akkor az a […]
Időgazdálkodás
Annyiszor mondták már nekem: „Csak tudnám, hogy csinálod?” S annyiszor megkérdezték már: „Hogyan van ennyi mindenre időd?” Na – gondoltam – tényleg, az idővel való gazdálkodás úgy tűnik egy fontos és érdekes téma. Hogyan is lehetünk Időzsonglőrök? A Prédikátor könyvében olvashatjuk ezt a mondatot: “Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden […]
Szökés a melankólia börtönéből
Ha létezne „Örömbíróság”, akkor jó sok dolga lenne, ha el akarná ítélni az összes „Örömgyilkost”. Mert napjainkban, mintha divatos lenne rosszkedvűnek lenni. Sőt depressziósnak. Vannak, akik kifejezetten depressziós fertőzésről beszélnek. Sajnos manapság valóban sokkal gyakrabban találkozunk a negatív gondolkodással, a pesszimizmussal, örömtelenséggel. Ha szociológiai felméréseket olvasunk, akkor azt láthatjuk, hogy a magyar, mint nemzet kifejezetten […]
Önbizalom
“Füles, Öreg Szürke Csacsi a folyóparton állt, és nézte magát a víztükörben. – Nagyképűség – mondta. – Ez a helyes kifejezés. Nagyképűség, ez az én bajom.” Az idézet Milne Micimackójából való, amit gondolom mindannyian ismertek és Fülest is, aki mindig bánatos és nagyon, de nagyon szerencsétlennek érzi magát, s arról is mélységesen meg van győződve, […]
Fuss, hogy szárnyalhass
Az önbizalom egy kicsit olyan, mint a jó idő. Nagyon várjuk, hogy jöjjön már végre. Aztán kisüt a nap, örülünk neki, de legközelebb már csak az tűnik fel, hogy megint jönnek a felhők és már megint nincs jó idő. Az önbizalommal is így vagyunk valahogy. Ha úgy érezzük végre megjött az önbizalmunk, örülünk. Aztán megszokjuk, […]
„Rossz anyák” hétköznap
Egyedülálló anya vagyok. Speciális alcsoportja a szinglinek. Egy nagy láthatatlan skarlát S(ingle) betűvel a homlokomon. Pedig, ahogyan a szinglik többsége, általában az egyedülálló anyák sem kacagva, önként vállalják ezt a státuszt. Én például egy Viharnak köszönhetem. Vihar valójában egy hosszúlábú, hosszúhajú, szégyentelenül fiatal miniszoknyás lánytünemény volt. Jött, kivillantotta hosszú combjait, meglibbentette hosszú haját, hatalmas szél […]
Mire jó a varázsmese?
Február elején egy “Transzformációs mese” tanfolyamon vettem részt. A transzformációs meseírás egy terápiás eszköz. Legtöbb problémánkat, konfliktusunkat az okozza életünkben, hogy nem tudunk jól kapcsolódni. Másokhoz, a természethez, de sokszor önmagunkhoz sem. A transzformációs- vagy másképp nevezve varázsmese segít abban, hogy felszínre hozzuk éppen aktuális problémánkat. Egyidejűleg több megoldandó feladatunk, élethelyzetünk is lehet. A varázsmese […]
Üdvözöllek blogomon!
Egy dologban tökéletesen biztos vagyok ebben a világban. Mindenki boldog akar lenni. S ha megkérdezném őket, hogy mitől lennének boldogok, akkor vagy egy nagyon általános dolgot válaszolnának: “Legyen rendben az életem” vagy pár általános dolgot sorolnának fel: “párkapcsolat, család, munka, anyagi biztonság, egészség stb. “. Elgondolkodtam és sok kérdés merült fel bennem: Mi az ok […]
