„Élet és halál között létezik egy könyvtár. Ebben a könyvtárban pedig végtelen mennyiségű kötet sorakozik. Mindegyik egy-egy lehetőség arra, hogy kipróbáld, hogyan élhetted volna másképp az életedet. Hogy megtudhasd, mi lenne más, ha másként döntesz… Vajon másképp tennél-e bármit, ha lehetőséged adódna arra, hogy visszavond rossz döntéseidet?”

– Matt Haig –

 

Időutazás igenis létezik. Legalábbis a fejünkben, hiszen az emberek szinte kivétel nélkül ébren töltött idejük nagy részében gondolataikban visszautaznak a múltba vagy előre a jövőbe. A múlton való rágódásra, azaz a ruminációra ugyanis nagyon erős hajlamunk van.

Órákig, napokig gondolkodunk olyan dolgokról, amik a múltban történtek. Leginkább negatív, kellemetlen eseményekkel kapcsolatban, de a döntéseinket is újra és újra megkérdőjelezzük. „Vajon jól döntöttem?”, „Mi lett volna ha?”. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel vagyunk teli és képtelenek vagyunk abbahagyni, pedig valóságos megoldásokat nem találunk ezekre a gyötrő kérdésekre.

A mindennapokban életünk minden területén szükségünk van a problémák megoldására, döntések meghozatalára. A problémamegoldó gondolkodás az emberi lét alapvető működése. Különböző opciókat elemzünk, kiértékeljük, számtalan egymástól eltérő forgatókönyveket futtatunk meg az elménkben és az alapján döntünk valamivel kapcsolatban. Ez a fajta elmeműködés nagyon hasznos, ha arra vonatkozik, amiről a jelenben kell gondolkodnunk, döntenünk.

Amikor azonban konkrét problémamegoldás helyett a jövőről vagy a múltról gondolkodunk és nem pozitív attitűddel, az határozottan káros lehet.

Amikor a jövőnkön gondolkodunk az jellemzően aggodalom formájában jelenik meg. Borús, negatív képek jelennek meg előttünk és ez szorongással tölt el minket.

S az elme időutazásának másik formája, a múltba való visszatérés sem jobb. A múltban megtörtént kellemetlen, fájdalmas dolgokon rágódunk, amitől rossz kedvünk lesz a jelenben is.

Ráadásul mindkettő teljesen haszontalan dolog, hiszen a múltban a megtörtént dolgokon már nem tudunk változtatni, arra pedig nagyon csekély a befolyásunk, ami még el sem következett.

Miért ruminálunk mégis ilyen gyakran? A válasz a kontroll illúziója. Azáltal, hogy átgondoljuk a problémát, a helyzetet, a lehetőségeket, akár a múltra, akár a jövőre vonatkozóan, azt hiteti el velünk, hogy kézben tartjuk a dolgokat, megoldást keresünk a problémára, levonjuk a következtetéseket, tanulságokat a múltbeli eseményekkel kapcsolatban és felkészülünk minden lehetséges jövőbeli történésre. Vagyis kontrollunk van az életünk felett. Valójában azonban ez a fajta gondolkodás nem old meg semmit.

 A múlton való rágódás során ugyanis kizárólag a negatív dolgok jutnak eszünkbe és nem a tanulságok levonása a legjellemzőbb, hanem az őrlődés, hogy mit és hogyan rontottunk el. Hibáztatjuk magunkat, elégedetlenek vagyunk magunkkal és ez depresszióssá tud minket tenni.

A jövővel kapcsolatos gondolataink pedig azon a félelmen alapulnak, hogy a jövő nem kiszámítható és bármikor bekövetkezhet valami számunkra kellemetlen, veszélyes, rossz dolog. Aggodalmaskodunk és szorongunk a jövővel kapcsolatban.

Sajnos, hiába tudjuk, hogy a rumináció rossz nekünk, nem olyan egyszerű abbahagyni. Az agyműködésünk is elősegíti, illetve a negatív érzelmi állapotok indukálta rossz szokássá tud válni.

A rumináció alatt a prefrontális kéreg, illetve azon agyi régiók aktivizálódnak, amelyeket DMN-nek, azaz Default Mode Network-nek hívunk. A DMN régiói akkor aktivizálódnak, amikor a külvilág ingerei unalmassá válnak és ilyenkor befelé fordulunk, álmodozunk vagy emlékeket idézünk fel. S az emlékek felidézésével előkerülnek a kellemetlen dolgok is és máris indul a rágódás.

Bármely negatív érzelmi állapot is hasonlóan kiváltja ezt a fajta agyműködést. Mindenkinek ismerős lehet, hogy egy szomorú szerelmes dal bármikor előhozhatja a párkapcsolati problémákat, szakításokat.

A témához kapcsolódóan egy könyvet is ajánlanék, ami azt mutatja meg izgalmas formában, hogy mi lenne a kimenetele annak, ha kapnánk egy esélyt, hogy a múltbeli döntéseink alternatíváit is megélhessük. A könyv a főszereplő életének lehetséges párhuzamos univerzumaiba tett látogatásait mutatja be.

Ez a könyv Matt Haig Éjfél könyvtár című könyve.

A főszereplő Nora Seed eddigi élete rossz döntések és megbánások sorozata. Úgy érzi, mindenkinek csalódást okozott, önmagát is beleértve. Amikor azonban az Éjfél Könyvtárban találja magát, esélyt kap arra, hogy rendbe hozzon mindent.

Az Éjfél Könyvtárban lévő könyveket kinyitva megtapasztalja, hogyan alakult volna az élete, ha más döntéseket hoz, így egy régi barátja segítségével nekiáll megkeresni a számára tökéletes életet.

Mindenkinek ajánlom elolvasásra, aki valaha gondolt már arra milyen lenne, ha léteznének életünk párhuzamos univerzumai és átlátogathatnánk néha oda. Milyen lenne, ha mást választottunk volna férjünknek, feleségünknek, ha elfogadtuk volna ezt vagy azt az állást, beiratkoztunk volna a francia nyelvtanfolyamra és még sorolhatnám.

A könyv elgondolkodtat s talán segít ebben, hogy belássuk nem érdemes a múlt eseményein rágódni.