Alig aludtam az éjjel, törte valami a húsz derékalj és húsz vastag pehelydunna felett is gerinctájon valahol a lelkem. Borsószem Királykisasszonyként ébredni a valóságra nem vidám dolog. Szemhunyásnyit nem remélni, egy árva morzsát nem álmodni. S nappal sem jobb, ha ébren vagyok, akkor is megköveznek hozzám dobált szavak, kerékbe törnek a kritikák, a stressz kardja jár át. Fülemben folyton a nagyváros zaja, az utcákon beterít az autók, csatornák, a tömeg szaga.  Ha emberek között vagyok, kifényesednek a tükörneuronok és úgy rezonálok mindenkire mintha lelke a lelkem lenne. Sírok, ha szép mesét olvasok, könnyeim potyognak, ha kivert kutyát látok.

Állok a vádlottak padján, az év minden napján, nyámnyila mimózaléleknek neveznek, sértődékenynek, túl érzékenynek, aki esetleg egy odavetett megjegyzésen hetekig rágódik.

A pszichológia sem hagyta annyiban, ha valaki így működik, annak oka kell, hogy legyen. Nevet is kapott, így most már biztos, hogy létezik. Megszületett hát Hiperérzékenység vagy angolul Highly Sensitive Person, röviden HSP.

Könnyű lenne viccelődni ezen, de ez egészen komoly dolog. A hiperérzékenység részben idegrendszeri, részben pszichés adottság, de semmiféleképpen sem betegség, inkább lelki beállítottság. A HSP nem olyan ritka, mint gondolnánk, az emberiség körülbelül egyhatodára jellemző ez az attitűd és viselkedés. Alapvetően négy legfontosabb jellemző rájuk: a beérkező ingerek mélyebb szintű, alaposabb feldolgozása, az idegrendszer inger túltelítődésre való hajlama, fokozott empátia vagy fokozott érzelmi reakciókra való hajlam és a finomabb részletek magasabb szintű érzékelése.

Eddig is azt gondoltam, hogy az érzékenységem úgy van jól ahogy van, csak más, mint a többieké, de most már tudom is, hogy teljesen normális, ha menekülök a zajos helyekről, ha rosszul viselem a tömeget és a hozzám nem közel álló emberek érintését.

Az nem olyan vidám persze, amikor átveszem mások hangulatát, engem is meglepő intuícióim vannak, és olyan szinten tudom magam marcangolni, hogy egy pitbull elbújhatna mellettem, de a hiperérzékenységnek is mint minden más emberi jellemzőnek megvannak a fény- és árnyoldalai.

Ha úgy érzed Te is közénk tartozol, akkor talán segíthetek megérteni magad, ha pedig nem jellemzőek rád ezek, akkor biztosan él valaki körülötted, párod, gyermeked, kollégád, aki ilyen és segíthetek könnyebben megértened őt.

Mik is azok a működések, viselkedések, érzések, amik jellemzik ezeket az embereket.

Az első és legfontosabb biztosan az erőteljes reakció a külvilág ingereire, akár negatív, akár  pozitív ez a hatás. Mélységekben és magasságokban lehet lenni. Zokogni egy fületlen nylonszatyron és hasunkat fogva gurulni le a lejtőn a nevetéstől.

Zavaró és mentálisan fárasztó a nyüzsgés, a sok ember, a kisebb-nagyobb zajok és erős illatok, szagok. Az érzékszervek is érzékenyek, de az idegrendszer érzékenysége is fokozott. Ami másnak egy finom illat, az nekik fojtogató szag.

Nem csak a fizikai környezet hatása megterhelő, de mivel érzelmileg is sérülékenyebbek, alapvetően bizalmatlanok, ezért nagyon megválogatják kik azok, akik közelebb jöhetnek, úgy testben, mint lélekben. Nagyon óvatosan kell barátokat választani, mert mások hangulatát és érzelmeit maximálisan képesek átvenni.

S ha ez még mindig nem lenne elég, a baj nem csak kívülről tud jönni.

Meglehetősen befelé fordulók, nagyon nehezen viselik a kritikát. Szinte egész nap képesek rágódni, s olyan dolgokon gondolkodni, ami másoknak talán eszébe sem jut. Nagyon nehezen kezelik a stresszt, a nehézségeken is nehezen lépnek túl, ismét csak hosszú ideig való rágódással próbálják feldolgozni.